Figyelem: ha látja valaki Magyar Pétert, ezt kérdezze meg tőle!

Vitathatatlan: a legmegúszósabb gondolat az, hogy nem tudhatjuk. Hogy gőzünk nincs, miként vitézkednének, ha valaha is hatalomhoz jutnának. Hogy mindenki megérdemel egy esélyt, aztán ha visszaél vele, majd jól leváltjuk.

Alkalmanként azonban mégse árt kiruccanni egy kicsit a komfortzónánkból, nyújtózni egyet, távolabbra is fókuszálva a szemünkkel, kitekintve erre-arra, már csak egészségügyi prevenciós okokból is – úgyhogy Ordas Eszter lemondása és Gerzsenyi Gabriella EP-képviselő másodállású fővárosi képviselővé válása alkalmából vegyünk némi bátorságot, és

Ugye a 2024-es összevont európai parlamenti és önkormányzati választások előtt a frissen megvásárolt TISZA „Párt” nagyszabású jelölttoborzásba kezdett: hírportálok ámulva számoltak be arról, hogy mindössze kettő nap alatt be is érkezett 538 pályázat. Ezeket gondosan áttanulmányozva egy „diplomatákból, jogászokból álló” testület első körben kiválasztott 30-40 főt, akiket aztán Magyar Péter részvételével rostáltak tovább, hogy a legjobbakat végül a nép rangsorolhassa,

„Olyan színvonalas pályázatok érkeztek, több nyelven beszélő fiatal és idős emberektől, különböző szakterületeken, tapasztalattal, diplomáciában, művészetekben, műszaki tudományokban, jogban, közgazdaságtanban, hogy a kollégáim majdnem elsírták magukat, hogy ilyen embereket kell kihúzni ebből az 538-ból” – olvashattuk 2024. április 12-én; de a TISZA-vezér Bolgár Györgynek azt is elárulta: „a tervezett 10 helyett 21 jelölt lesz majd a listájukon, ahogy a Fidesz EP-listáján is”.

Amihez hozzájött még maga a pártvezér, plusz az általa önhatalmúlag a lista elejére feltett Tarr Zoltán, így lettek tizenketten.

Hogy hová tűnt el azokban az áprilisi napokban kilenc hasonlóan kiváló politikusjelölt, és mi volt az akadálya annak, hogy ha már így felszívódtak, gyorsan a helyükre állítsanak párat a vérző szívvel hátrébb soroltak közül, hogy meglegyen a 21-es létszám – ezt azóta se tudjuk,

(Ezúton kérném fel az illetékeseket ennek pótlására: hadd mutassa be Magyar Péter, ő milyen készségesen és szelíden válaszol, ha tucatnyi riporter rohanja le őt ezzel az egyszerű kérdéssel.)

A Fidesz EP-listáján mindenesetre természetesen nem 21, hanem 63 jelölt neve szerepelt, ami háromszoros ráhagyást jelent, a Mi Hazánk listáján szintén; de még a Második Reformkor Párt is kiállított 23 főt. Akár lehetne is mentegetőzni azzal, hogy hozzájuk képest a TISZA épphogy létrejött –

és még rajtuk kívül is kompetens tömegek várják, hogy a párt szolgálatába állíthassák szikrázó tehetségüket.

Majd eltelt két hét, és a pártvezér úgy döntött, ők bizony fővárosi listát is állítanak: a határidő lejártának napján be is nyújtották a névsort, 14 fővel – amiből öten már az EP-listáról is ismerősök lehettek. Köztük a pártelnök, akivel ugye számolni se lehetett, hiszen csupán „húzónévnek” rakták oda; valójában tehát kilenc effektíve és kizárólag fővárosi képviselőjelöltet sikerült összekaparniuk.

Akkoriban a lelkesen idézgetett közvélemény-kutatások országos szinten is 25-26 százalékot prognosztizáltak a Tiszának, ami bőven kecsegtetett a végül elnyert tíz budapesti mandátummal, 6-7 brüsszeli mellé; azt pedig pláne tudni lehetett, hogy a közgyűlés majd csak ősszel alakul meg, és a listának attól számítva még öt hosszú éven át kellene kitartania. A vonatkozó jogszabályban ugyanis tisztán és világosan olvasható:

Legott jelentkezzen, aki tud logikus magyarázatot arra, hogy mindezek tudatában, ezeket gondosan mérlegelve, a következményeket szem előtt tartva miért nem merült fel az oly tehetséges Magyar Péterben és jogászokból-diplomatákból álló stábjában, hogy esetleg felírjanak arra a szerencsétlen listájukra még legalább két-három nevet az oly képzett és tapasztalt lelkes pályázók közül,

(társelnöki, alelnöki poszt valamiért nem jár nekik, csak a meló, jegyzem meg, hahó, feministák).

Amíg nem kapunk erre megnyugtató választ, addig sajnos abból kell kiindulnunk, hogy ez az oly szárnyaló és oly kompetens társaság maga se hisz a közvélemény-kutatásoknak,

amelyekre ráadásul lemondás vagy ne adj’Isten tragédia esetén bizony a meglévő listáról kellene újabb és újabb szereplőket hadrendbe állítani. Vagy (harmadik lehetőségként) tisztában voltak ezekkel, de ez az egész pályázatosdi egy méretes blöff volt, és valójában nem találtak égen-földön senki mást, mint Kulja Andrást, aki az EP plenáris üléséről is hiányzott, olyan alaposan készült a kiváló tévévitájára,

hogy a „Hazudik a tévé!” rigmust skandálva mentsék meg a brüsszeli és budapesti képviselő asszonyt egy újságírói kérdéstől.

Nem egy ország irányításáról lett volna szó, nem komplex ellátórendszerek működtetéséről és fejlesztéséről, hanem két darab, öt éven át érvényes, 20-20 fős jelöltlista körültekintő összeállításáról.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy míg a TISZA fővárosi listáján már csak EP-képviselők maradtak mozgósítható jelöltként, az EP-listájukon lennének olyanok, akik tavaly nem jutottak pozícióhoz. Azaz: Gerzsenyi Gabriellának (és Kollár Kingának) nem kellene egyszerre két állást betöltenie, ha valamelyikük visszaadná az EP-mandátumát, és az EP-listájukról lépne valaki a helyükre. Micsoda gesztus lenne, ha egyikük azt mondaná:

a helyemet pedig vegye át például a lista következő helyén álló Bogdán Csaba. Szegény úgyis azért csúszott le a brüsszeli mandátumról, mert Magyar Péter végül (a Nép akaratából, véletlenül mintegy, már-már kényszerből) mégis EP-képviselő lett – itt lenne a remek alkalom, hogy a roma jelölt is lehetőséget kapjon. Ha a TISZA pártnál „az emberek döntenek a jelöltekről”, nem kellett volna ezt esetleg megszavaztatni?

De sebaj: cserébe úgy tűnik, legalább a 2025. áprilisi előrehozott választásokra, oppárdon, a 2026. évi országgyűlési választásokra már megkezdte a TISZA a jelöltek gondos összeválogatását. Lázár János (1975–) és Baross Gábor (1848–1892) képét egymás mellé helyezve ugyanis a pártelnök azt írja, „Oszd meg kérlek, hogy minden honfitársunk tudjon választani!”. Egy biztos:

***

(Nyitókép: Markovics Gábor / Magyar Nemzet)